– Kérem, ezt ne tegye.
– Parancsol?
– Úgy gondolom, ha füst kerül a tüdejébe, az… ártalmas.
– Az orvosaim szerint ellazítja a… torkot.
– Azok ökrök.
– Mind lovagok!
– Akkor címeres ökrök.

2010-ben Tom Hooper filmje gyakorlatilag letarolta a világ összes filmfesztiválját, és nem telt el úgy hét, hogy ne hallottunk volna valamilyen újabb bezsebelt díjáról. A király beszéde habár módfelett közhelyes alapokból építkezik, sőt egy néző, aki életében ötnél több filmet látott, részletre pontosan ki tudja következtetni, mi mi után fog történni, mégsem lehet rá haragudni. Egy olyan jóleső, örömteli érzés fogja el az embert az első pár perctől kezdve, mint az egy évvel későbbi Életrevalók kapcsán is.

György király dadogását szeretné leküzdeni, hiszen képtelen ezzel a veleszületett nyavalyával beszédet tartani. Emiatt sorra keresi fel Anglia leghíresebb és legtehetségesebb orvosait, de egyikük sem tudja kigyógyítani belőle. Ekkor találkozott egy Lionel Logue nevű beszédterapeutával, akinek nem éppen mindennapi eszközei és módszerei révén egyre inkább kezd visszaszorulni a dadogása. A film ennek a kezelésnek, később az életre szóló barátságuknak a szövődményeit mutatja be igazi feelgood moziként találva.

A király beszéde rengeteg ponton csúszhatott volna el. Egy valljuk be, nem túl érdekfeszítő, a felsőbb osztály „legszörnyűbb” bajáról szóló történetet taglalt, amit mégis emberek millió szeretnek mind a mai napig. Ez túlnyomórészt annak tudható be, hogy Hooper nem akarta, hogy a filmje elitista legyen, fentebb stílű. Attól még, hogy uralkodókról, elitekről szólnak, nem kell, hogy csak uralkodónak, eliteknek is szóljon. Ügyesen, érhetően és a laikus számára is befogadható módon lavírozott a művész- és a közönségfilm határmezsgyéjén. Üzenete és céljai motiválóak, arra sarkallják a nézőt, hogy legyen tettre kész, lépje meg, amiket meg kell (meg kellene) lépni és ne ódzkodjon a változástól. Aki még nem látta volna az elmúlt tíz év során, annak erősen ajánlott – főleg a mostani borúlátó időkben.

Kiemelt kép: Colin Firth – A király beszéde (Fotó: Definitely Golden)