A forgatókönyvíróként, rendezőként és nem mellesleg rendezőasszisztensként is dolgozó Dyga Zsombor neve ismerősen csenghet, ha nem vetjük meg filmes körökben a kísérletező, a műfajokat összemixelő alkotókat és alkotásokat. Dyga legelső egész estés mozijával, a 2003-as Tesóval (amit ő írt és rendezett) már bebizonyította, hogy nagyon érti ezt a szakmát, ezt pedig tovább tetézte például azzal, hogy ő lett az Aranyélet egyik vezető rendezője is. Harmadik alkotása, a Köntörfalak viszont egy egészen más nézőpontot igényel, hiszen míg a Tesó az obszcén és vulgáris stílusa, az Aranyélet pedig az izgalmas, feszült története révén vált követendő példává, a Köntörfalak sokkal inkább az egyszerű hétköznapisága és a szőnyeg alá söpört problémákkal való szembenézése miatt volt annyira érdekes. Ez a film idén lett kereken 10 éves, a kerek évfordulót pedig ezzel a kis megemlékezéssel ünnepeljük.
A Köntörfalak főszereplője a duci, de agilis Zoliról (Elek Ferenc) szól, aki egy félrecsúszott randin elegyed szóba Esztivel (Tompos Kátya). A lány először nem akar a férfitól semmit, de aztán valahogy csak-csak meggyőzi, hiszen Zoli értelmes, kedves, humoros és nem utolsó sorban nagyon is kitartó. A problémák viszont ott kezdődnek, mikor felbukkan Eszti bátyja, Gábor (Rába Roland), aki Zolival nem ápol éppen rózsás kapcsolatot: Gáborral csalta meg Zolit a felesége, és annak ellenére, hogy a nő már elhunyt, Zoliban a találkozás miatt újra előtörnek az elfojtott érzelmek.
A film egészen ügyesen mozgott azon a vékony határmezsgyén, ahol az érzelmek nem csaptak át szükségtelen giccsbe, és ezt az adott évi Filmszemle is díjazta, méghozzá 4 kategóriában, többek között a Legjobb férfi főszereplőben és a Legjobb rendezésben, valamint a Köntörfalak a nagy érdeműnek is az ínyére volt, hiszen ez kapta a Közönség-díjat is. Szívből gratulálunk 10 évvel később is az alkotóknak, a filmet pedig hébe-hóba megéri elővenni és újra átélni ezt az élményt.
Kiemelt kép: Elek Ferenc, Tompos Kátya, Rába Roland – Köntörfalak (Fotó: Film.hu)