20 éves lett Ridley Scott filmje, a Hannibal

2001-ben került világszerte mozikban Ridley Scott egyáltalán nem szokványos thriller-horrorja, a Hannibal. Bemutatása idején nem pusztán arról cikkeztek a lapok, hogy Sir Anthony Hopkins és Julianne Moore mennyire zsigerien alakítják karakterüket, hanem arról is, hogy ez talán minden idők legerőszakosabb, legbrutálisabb filmje. 20 alatt viszont annyi filmes mocskot, terrort és brutális tettlegességet láthattunk már a vásznakon és a képernyőkön egyaránt, hogy a Hannibal már kevésbé ugorja meg azt a bizonyos ingerküszöböt. Szerencsére ez semmit sem von le abból, hogy egy igazán kivételes alkotásról beszélhetünk.

A bárányok hallgatnak sikere után (nem kevesebb, mint öt Oscar-díjat söpört be – köztük a legjobb filmjét is) azonnal a folytatáson kezdtek dolgozni az alkotók, beleértve a színészeket is. De ahogy telt-múlt az idő, úgy kezdtek szállingózni az emberek, kezdték otthagyni a projektet, például az előző film rendezője, Jonathan Demme (ő túlontúl brutálisnak és véresnek találta a forgatókönyvet) vagy éppen maga Jodie Foster. Előző helyére kereste meg a vezető producer, Dino De Laurentiis A nyolcadik utas: a Halál, a Szárnyas fejvadász és a Gladiátor rendezőjét, Ridley Scottot, utóbbit pedig a feltörekvő Julianne Moore helyettesítette. A cím- és a főszerepre természetesen maradt Sir Anthony Hopkins – nélküle el se készült volna a film.

Maga a Hannibal története kereken 10 évvel játszódik A bárányok hallgatnak eseményei után. Clarice Sterling FBI ügynök (Moore) azóta sem tudja túltenni magát, hogy segített a menekülési tervében dr. Hannibal Lecternek (Hopkins). A kannibál doktor élvezi az álarc mögé bújtatott nyárspolgári életét Firenzében, viszont miután egyetlen életben maradt áldozata, Mason Verger (a zseniális és a felismerhetetlenségig elmaszkolt Gary Oldman) besározza Sterlinget, hazatér az Államokba, hogy elrendezzen néhány szálat. A Hannibal máig egy különleges film, amely természetesen véres és brutális jeleneteivel hívja fel magára a figyelmet. De ha ezen túl tudunk lendülni, és meglátjuk azt a fajta alkotói profizmusát (pl. a forgatókönyvi felépítettséget, a fantasztikus színészi játékokat, a pontos rendezést, az apró, művészeti utalásokat…), ami a hatása alá von minket, akár jó filmnek is tudjuk nevezni… akár…

Kiemelt kép: Sir Anthony Hopkins – Hannibal (Fotó: Puliwood)