Ridley Scott neve mára már egybeforrt az olyan megkerülhetetlen filmjeivel, mint az Alien, a Gladiátor vagy éppen a Szárnyas fejvadász. Persze mindez okkal történt, de ezek mellett is számtalan olyan alkotást köszönhetünk neki, amelyek a mai napig velünk élnek, jelenetei manapság is bevillannak. Az egyik ilyen például a Thelma és Louise, ami idén ünnepli a jubileumi 30. évfordulóját – ennél pedig keresve se lehet jobb alkalmat találni arra, hogy újrázzunk belőle még egyszer.
A Thelma és Louise két középkorú nő történetéről szól, akik ilyen-olyan fáradozások és stresszes dolgok miatt vállalkoztak arra, hogy együtt eltöltenek egy hétvégét a hegyekben. A kiruccanás alkalmával viszont sorra döbbennek rá életük tragédiáira és az elnyomott traumákra, amelyek rányomják a pecsétjüket a hétvége hangulatára. Mindezt viszont egy erőszakoskodó férfi halála kavarja fel teljesen, a két címszereplő pedig egyre inkább azt érzi, hogy már ők sem ússzák meg élve ezt az egészet. A Thelma és Louise nem amiatt fontos film, mert nőkről szól, hanem mert úgy szól a nőkről (az elnyomott helyzetükről, tragédiájukról), hogy közben nem akar öncélú vagy nőieskedő lenni. Mindamellett pedig egy olyan jelentős és sarkalatos üzenetet hordoz – amihez Hans Zimmer zenéjének, Callie Khouri forgatókönyvének vagy éppen Susan Sarandon és Geena Davis fenomenális játékának is köze van –, ami elképesztően fontos. Főleg manapság.
Susan Sarandon, Geena Daives – Thelma és Louise (Fotó: Stan)
Kiemelt kép: Susan Sarandon, Geena Davis – Thelma és Louise (Fotó: USA Today)