„- Hányszor kértelek, javulj meg, fiam, Bendegúz, mert előbb-utóbb elvisz az ördög…
– Hiszen javulnék én, anyám, de nem megy az könnyen faluhelyen…”

Ha a fenti idézet végére azonnal, már-már zsigerből az ikonikus, tálba bukós pofont képzeltük oda, akkor szinte biztosra lehet venni, hogy a magyar filmtörténet egyik oszlopos tagja helyt kapott a szívünkben. A Mihályfy Sándor által rendezett Indul a bakterház semmit nem vesztett egykori fényéből; ugyanolyan fényesen ragyog, mint egykoron az 1980-as premierjekor. Viszont ez alatt az idő alatt eltelt kereken 40 év, és egy kisebb tiszteletadás jeléül elidőztünk kicsit Regős Bendegúz filmjében.

Talán nincsen Magyarországon olyan néző, aki ne hallott volna erről az alkotásról – még többen vannak szerencsére, akik láttak jeleneteket belőle, és mosolyra buzdító számmal bírnak, akik nem csak végig látták, de mai napig imádják is. A Rideg Sándor azonos című regényéből készült film rögvest belopta magát az emberek szívébe. A főszereplővel, az égetnivalóan rosszcsont Bendegúzzal csaknem mindnyájan azonosulni tudtunk valamilyen szinten, a bakterház körüli furábbnál-furább figurák pedig a legszőrösszívűbb nézőnek is mosolyt tudtak csalni az arcára. Mondatai ma már szállóigékké váltak, karakterei generációk alkotóit inspirálták így vagy úgy, és habár hozzá kell tenni mindehhez Olvasztó Imre tragikus halálát vagy éppen a módfelett felesleges és szörnyű „folytatást”, az Indul a bakterház egy megkerülhetetlen film. Az ilyen klasszikusokon nem fog az idő vasfoga, annyi szent.

Kiemelt kép: Haumann Péter, Koltai Róbert, Pécsi Ildikó – Indul a bakterház (Fotó: Port.hu)