1961-ben került világszerte mozikba a Walt Disney stúdió talán máig legjobb és legszórakoztatóbb animációs filmje, a 101 kiskutya. Azóta megannyi folytatást, feldolgozást, megidézést és pofátlanul túlárazott színezőket megélt már ez a történet, amely mind a mai napig hatása alá tudja vonni a kicsiket és a nagyokat egyaránt. Az elmúlt években rohamosan fejlődő technikának köszönhetően pedig a leggyönyörűbb képű és hangú kiadásokban élvezhetjük ezt a közel fenomenális alkotást.
Hasonlóan a többi gyerekeknek szánt, klasszikus meséknél, úgy itt, a 101 kiskutyánál is megállapítható az, hogy a mindenki által jól ismert történet akár egy durva horrornak is tökéletes lenne. A gyermeki befogadóképesség (és persze a támogató szülői felügyelet) miatt mégsem riad vissza attól a pöttöm néző, hogy egy villódzó szemű, anorexiás satrafa meg akarja nyúzni a 101 dalmatát, hogy pöttyös kabátja legyen. És talán ebben rejlik a klasszikus Disney mesék varázsa (amellett persze, hogy szemkápráztatóan gyönyörű, kézzel is rajzolt animációt csodálhatunk), hogy a legszörnyűségesebb történeteket is úgy tudták tálalni, hogy befogadható legyen – ez persze a többi, hagyományos mesére is igaz.
101 kiskutya (Fotó: Finding the Wrong Words)
A 101 kiskutya 60 évvel a bemutatása után is ugyanolyan gyönyörű és lélekemelő mese a szeretetről és a családi összetartozásról, amit nem lehet elégszer megnézni. Mindezen emelkedett élményhez pedig csak még inkább hozzátesz a tökéletesen eltalált magyar szinkron is. Mindenképp ajánlott újranézni, főleg az olyan vészterhes időkben, mint amilyen a mostani is. (És inkább ezt nézzük, mintsem a túlárazott színezőkkel bíbelődjünk…)
Kiemelt kép: 101 kiskutya (Fotó: Letterboxd)