– Most pedig, kolléga úr, kérem, engedje el magát, lazítson el, és mondja ki a legeslegelső dolgot, ami most éppen az eszébe jut!
– …p#na!
– Fantasztikus! A páciens meggyógyult!
Richard Pryor nevét minden egyes néző megjegyezte, aki az 1970-es években volt fiatal és nem vetette meg a vígjátékokat vagy éppenséggel a stand-up comedyt. Egy utánozhatatlan humorista volt, akinek karakán és már-már tekintélyt parancsoló megjelenése ellenére is tudott visszafogott, szerényebb stílusban is előadni – már persze ha az adott szerep ezt megkövetelte. A minap lenne kereken 80 éves, és ennek apropóján időztünk el egy kicsit Gene Wilder egyik, ha nem legjobb színésztársa és barátja életében, karrierjében.
A kis Pryor gyermekkora akár egy mára már közhelyes „kitörök a nyomorból” felnövés történet is lehetne a mozik vásznain, hiszen senkinek sem a felhőtlen, a boldog és a gondtalan jelzők ugranak majd be a következőket olvasva. Édesapja napról-napra tartotta el a családot, mert annak ellenére, hogy háborús veterán volt, csak pincérként tudott munkát találni. Anyja még egy ennél is sokkalta népszerűbb szakmát választott; nagyanyjával együtt utcasarkon álló üzletasszonyok voltak. Emiatt Pryor igazi otthona az utca lett, ezzel pedig jöttek is a kötelező lezüllések, a kihágások és az iskolából való elbocsátások is. Az éjszakai klubokban, szórakozóhelyeken tengette mindennapi életét, de ezeknek is köszönheti, hogy a filmes szakma felfigyelt rá, hiszen rendszerint elkezdett fellépni és vicceket mesélni.
Gene Wilder és Richard Pryor (Fotó: Biography)
Ahogy mondani szokás, innen már csak egy lépés volt a csillagos ég. A producereknek és a filmgyár fejeseinek felettébb megtetszett Pryor szókimondó, harsányan tabudöntögető és rasszi kérdéseket is átlépő stílusa (na meg persze improvizatív szövegei), így szerződtették is. Egyik mellékszerep és kikacsintásbéli felbukkanás után aztán főszerepeket is kapni kezdett, sőt forgatókönyveket is írt (például a méltán híres Mel Brooks klasszikust, a Fényes nyergeket). Gene Wilderrel ebben a filmben ismerkedtek össze, és ezek után olyan hamisíthatatlan vígjátékokat tettek le közösen az asztalra, mint a Száguldás gyilkosokkal, a Dutyi dili, a Vaklárma (a fenti idézet is ebből van…), vagy a Folt a zsákját. De Pryor filmográfiáját színesítik az olyan alkotások is, mint a Lost Highway: Útvesztőben, a Kék gallér, a Muppet Show, a Retkes verdák rémei és a fergeteges stand-up előadásai is. Richard Pryor végül 2005-ben hagyott itt minket (sclerosis multiplexben szenvedett évek óta), de alakját és páratlan humorát feledni nem lehet. Isten nyugosztalja!
Kiemelt kép: Richard Pryor (Fotó: Fox Business)