Ha filmes szempontból tekintünk 1984-re, akkor egy igencsak termékeny és megannyi klasszikust és örökzöldet felvonultató esztendő lebeg a szemeink előtt. Nem csupán amiatt, mert ekkor debütált például Sergio Leone (egyik) magnum opusa, a Volt egyszer egy Amerika, vagy éppen a Rémálom az Elm utcában, az Indiana Jones és a végzet temploma, illetve a Terminátor – A halálosztó, hanem Mészáros Márta alkotása miatt is. Talán sokan vannak, akik pontosan emlékeznek, hogy a rendezőnő filmje, a Napló gyermekeimnek 1984-ben, a Cannes-i Filmfesztiválon nyerte el nevezetesen a zsűri nagydíját.

Idén, szám szerint a 74. Cannes-i Filmfesztiválon újra bemutatták Mészáros filmjét (ami egyben egy antológiasorozat első darabja is – három további folytatás készült hozzá Napló szerelmeimnek, a Napló apámnak, anyámnak és a Kisvilma: Az utolsó napló címekkel). Egy digitálisan restaurált, felújított változat került a közönség elé, és habár a rendezőnő – aki kvázi a saját életét dolgozta fel ebben a sorozatban – sajnos nem tudott részt venni az eseményen egészségügyi állapota miatt, a Napló gyermekeimnek operatőre, Jancsó Nyika viszont igen. Ő köszöntötte a közönséget, mesélt egy kicsit a film sorsáról és persze a kereken 100 éve született Jancsó Miklósról is megemlékezett beszédében. Ennél pedig kevés jobb alkalmat lehetne találni arra, hogy mi is újranézzük ezt a klasszikust.

Kiemelt kép: Czinkóczi Zsuzsa – Napló gyermekeimnek (Fotó: Filmarchív)