Napi sorozatot gyártani nem egyszerű mutatvány, és nem csak azért, mert olyan történetet kell kitalálni és jól eljátszani, ami napról napra a tévékészülékek elé ülteti a nézőket, hanem azért sem, mert elképesztő tempóban kell a stáb(ok)nak dolgoznia, hogy a nem ritkán 60-80 epizódot elkészítsék. A kreativitást és embert próbáló feladatba már többeknek többször is beletört a bicskája, a TV2-n november 11-én induló vadonatúj szériának azonban minden kis hibája ellenére megvan az esélye arra, hogy a hétköznap esték szerves részévé váljon. De ne szaladjunk ennyire előre.

A Mintaapák, akárcsak a hazai saját gyártású sorozatok jelentős része, egy jól bevált nemzetközi formátum feldolgozása lesz. Ezzel pedig semmi gond, hiszen amilyen nagy befektetés és kockázat egy televíziós produkció, érthető hogy igyekeznek a tévétársaságok amennyire lehet, biztosra menni. Ha pedig jó az alap, amin sikerül esetleg még csiszolni is, akkor a néző örül a legjobban. A Mintaapák eredetije az argentin Senores papis, melyet szomszédaink Szlovákiában olyan ügyesen adaptálták a helyi viszonyoknak megfelelően, hogy nem a latin-amerikai verziót, hanem ezt a szlovák változatot vette alapul a TV2.

Klem Viktor, Fenyő Iván, Szabó Kimmel Tamás és Mészáros Béla (fotók: TV2)

A négy, egymástól teljesen különböző személyiségű, habitusú és más-más élethelyzetben és családi állapotban lévő apáról szóló történet a premier előtt bemutatott első két epizód alapján egyszerre lesz szórakoztató és megindító, ám a humoros pillanatok sokkal jobban működtek, mint a drámai szekvenciák.

A sorozat legerősebb pontjai a Mészáros Béla alakította Miklós, és a Fenyő Iván által életre keltett Géza lesznek. Miklós az az apa, akinek bárki örömmel lenne a felesége vagy a barátja. Egy végtelenül szerethető és őszinte figura, aki igyekszik megfelelni volt és jelenlegi felesége elvárásainak, és minden erejével azon van, hogy a legjobb apja legyen két lányának és születendő kisfiának. Az elszántsághoz azonban némi esetlenség is párosul, ám amikor felsül, akkor sem lesz nevetséges vagy szánni való, inkább ezektől a ballépéseitől lesz egyre szimpatikusabb, emberibb.

Fenyő Iván ex-focistája már kevésbé emberi, ám nem a rossz értelemben. Géza egy picit olyan, mint egy karikatúra, de pont ettől zseniális. A legviccesebb helyzetek mind neki jutottak, ahogyan látjuk a nagy macsó férfit, a felfújt egót, és azt hogy bármit is mond vagy tervez, annak az ellenkezője történik. Fenyő Iván játékán egy kissé azt érezni, mintha elszokott volna a filmezéstől, de annyira zseniálisan eltalálta a figurát, és olyan vicces jeleneteket írtak neki az alkotók, hogy egyenesen várjuk azokat a pillanatokat, amikor ő feltűnik a képernyőn.

Jelenet a Mintaapákból (fotó: TV2)

A másik két főszereplő, a rendkívül drámai szálat kapó Szabó Kimmel Tamás egy olyan állatorvost alakít, akinek nem elég, hogy felesége elvesztése után egyedül kell nevelnie kislányát, de új helyre is költöztek, a beilleszkedés pedig mint tudjuk, sosem egyszerű. A drámai pillanatok azonban valamiért nem működtek, túlságosan kimértek voltak, miközben Miklós szála az első perctől kezdve átérezhető volt, Tamás történetéből hiányoztak azok a kapaszkodók, amibe a nézők belemarkolhatnak. Talán idő kell ahhoz, hogy jobban is kibontsák majd.

A negyedik központi figura a Klem Viktor játszotta ügyvéd, Szabolcs. A nagyképű, önelégült figura, aki méregdrága lakásban, dizájnerbútorok között tengeti agglegény életét, nos, nem sokak számára lesz szimpatikus elsőre. És másodjára sem. A magas lóról végül akkor kényszerül leszállni, amikor egyik nap beállít hozzá a fia, akiről mindeddig semmit sem tudott. És miközben gyermekére „rátalált”, a fiú édesanyja eltűnt – akárcsak Szabolcs lábáról a sérülés, ami a dupla évadnyitó legnagyobb bakija volt. A férfi egyik napról a másikra kénytelen felnőni, megkomolyodni és a magánéletében is felelősséget vállalni, ami nem megy túl könnyen. Láthatóan nem is nagyon akar megváltozni, ám pont emiatt ebben a történetszálban van a legnagyobb lehetőség, hiszen ha jól keverik a kártyát az írók, itt élhetjük át a legnagyobb katarzist.

Jelenet a Mintaapákból (fotó: TV2)

A mellékszereplők közül dicséretet érdemelnek elsősorban a gyermekszereplők, akik mind remekül helyt álltak, és bár érezhetően meg voltak szeppenve, mégis úgy tűnt, mintha a vérükben lenne a színészet. A felnőtt kollégák közül Botos Éva vitte a prímet, az általa játszott óvodavezető, aki Miklós volt felesége, egy igazi manipulátor, ám mégis egy elvált anya, akinek játszmáin és Miklóssal való interakcióin biztosan jót fogunk mulatni. Földes Eszter mintha a Válótársakból lépett volna ki, ismét egy állapotos anyát játszik, aki akaratos, spirituális, és csak azért nem ellenszenves, mert Eszter valami hihetetlen érzékkel él együtt a karakterrel, és tudja, hol kell lekerekíteni az éles sarkokat, hol kell kicsit komikusra, hol bájosra vennie a figurát. Polyák Lilla mint Géza, a focista született felesége tényleg a Lila akác közből érkezett, tip-top háziasszony, aki remekül asszisztál Fenyő Iván minden megmozdulásához.

A Mintaapák azonban nem hibátlan, sajnos több baki is volt az első két részben (kimaradt hangsáv, eltűnő sebhely…), azonban a két rész egyáltalán nem tűnt dupla epizódnak. Sőt, ha hozzácsapnak még kettőt, azt is végignéztem volna, hiszen a gyors vágások és váltások miatt remek lendülete, és idegen szóval flow-ja van, amitől egy percre sem válik unalmassá. Ha a gyermekbetegségeket kinövik és a bakikat is javítják, akkor akár hosszú évekre is berendezkedhetnek a Mintaapák az otthonainkba.

Kiemelt kép: Jelenet a Mintaapákból (fotó: TV2)