Nem az RTL-en keresztül vezet az út az Alvilág legmélyebb bugyraiba

Az RTL Klub új bűnügyi sorozata, az Alvilág komolyabb hangvételű témájával lélegzetnyi friss levegőt jelentett a magyar kereskedelmi csatornák vígjátékai és szappanoperái között. Sajnos csak ritkán engedi meg magának a hazai film és sorozatgyártás, hogy kilépjen a jól bevált műfajok világából és számára idegen terepen próbálja ki magát.

Az Alvilág számára több dolog miatt is adva volt a siker lehetősége. A méltán népszerű, 5 évadot megélt holland Fű és fehér por (eredeti címén Penoza) adaptációja, aminek amerikai verziója is készült Red Widow címmel. A sorozatot Ujj Mészáros Károly rendezte, akinek a Liza, a rókatündér és az X – A rendszerből törölve filmek kötődnek a nevéhez. A rendező az utóbbival a thriller műfajába is belekóstolt és hozta magával a főszerepre kedvenc színésznőjét Balsai Mónit is. A színészgárda többi tagjára sem lehet panasz, mindenki kitesz magáért. Mindezek ellenére a szériát beárnyékolja a valószínűleg idő és pénzhiányból adódó apró hibák sokasága, ezért az nem tud kiteljesedni és megmarad egy erős közepes szinten.

A sorozatban Veres Ádám (Schmied Zoltán) és felesége Nóra (Balsai Móni) látszólag tökéletes életébe nyerünk bepillantást. Nóra boldogan él villájában három gyerekével és próbálja figyelmen kívül hagyni, hogy Ádám nem a hajókiadásból, hanem drogcsempészetből tartja el őket, sőt egész családja a drogmaffia tagja. Ez addig sikerül, amíg legkisebb fia, Bence (Cservák Zoltán) pisztollyal nem megy iskolába, hogy ráijesszen az őt zaklató fiúkra. Az incidens után Nóra ultimátumot ad férjének: kiszáll a drogbizniszből vagy elválik tőle. Ádámnak kisebb gondja is nagyobb felesége fenyegetésénél, mivel a sógorával (Hevér Gábor) és legjobb barátjával (Molnár Levente) lenyúltak egy kokainszállítmányt, amiért biztosan számíthatnak a megtorlásra. Be is következik a legrosszabb, Ádám maffialeszámolás áldozata lesz, Nóra pedig rákényszerül, hogy saját és gyerekei biztonsága érdekében törlessze férje tartozását. Alá kell merülnie a bűnözők világába, ahonnan egész életében szabadulni akart és tovább kell „vinnie a boltot”, megvetnie a lábát a rá vadászó drogbáróval szemben és túljárnia a nyakában lihegő rendőrség eszén. Hamar rá kell döbbennie, hogy igaz a mondás, miszerint tolvajok közt nincs becsület, mert szorult helyzetében gyerekkori barátai támadják hátba és egyedül hagyják problémáival.

A magyar verzió pontról-pontra követi az eredeti forgatókönyvét, sőt kamerabeállításait és képi világát is, és nem egyszer konkrét snitteket emel át. Így a cselekmény izgalmas és fordulatokkal teli, viszont az Alvilágban nem jelenik meg semmi magyar, azon kívül, hogy magyarok a szereplői és Budapesten játszódik. Persze ne várjunk társadalomkritikát bűnügyi sorozatoktól (bár az Aranyélet első évada ügyesen reflektált a hazai viszonyokra), de ront az összképen, hogy csak a díszlet ismerős, és a sorozat Budapestje egy maffialeszámolásoktól és bandaháborúktól zajos fikciós hely. Mintha túlságosan félnének hozzányúlni az alapanyaghoz és ezért az eredeti sorozat erősségeit és gyengeségeit is egyaránt átemelnék, anélkül, hogy előbb kritikai szemmel tekintenének rájuk. Ujj Mészáros Károly előző filmjeiben már megmutatta, milyen jól bánik a képekkel és képes egyéni, erős atmoszférát teremteni. Viszont az Alvilágban nem kamatoztatja tudását, mert ha el is tér az eredetitől, azt csak finoman teszi, így a fojtogató hangulat elsősorban a Penoza érdeme és nem az övé.

Az egyetlen markáns dramaturgiai eltérés a sorozat bűnözőfiguráinak kezelésében mutatkozik meg. A karakterek egyszerűek és sablonosak, de nem feltétlen rossz értelemben. Mindenkinek megvan a személyiségdefiniáló tulajdonsága és a sorozat ennél nem is akar többet. Ervin itt nem az az életvidám figura, aki boldogságában énekléssel köszönti sógorát és barátait, hanem ellenséges és agresszív még a hétköznapi szituációkban is. A mezei verőlegény sztereotipikusan tetőtől talpig feketébe van öltöztetve és karót nyelve áll főnöke mellett, Ádám pedig sokkal hidegvérűbb, mint a holland verziója. A különbséget az első rész raktár-lövöldözős jelenetével lehetne a legjobban szemléltetni. A droglopó három barátra a holland eredetiben véletlenül nyit rá, beszélgetés közben két rosszarcú alak és miután mindkét fél összetojta magát félelmében, ügyetlenül fegyvereik után kapnak és egymásnak esnek. Végül az egyik földre került szerencsétlent Ádámnak kell kivégeznie, amire csak keserves kínlódás után képes rávennie magát, míg a férfi az életéért könyörög. Az Alvilágban a hármason szabályosan rajtaütnek, de a szituáció a legkevésbé sem mondható életszerűnek és nem csak az akciójelenet botrányos koreográfiája miatt. Az elesett bűnöző még benyögi a Penózából tanult szöveget, de közben már fegyveréért nyúl, ezzel felhatalmazva Ádámot az önvédelemre, így az eredetileg drámai jelenet értelmét veszti. A maffiafilmeket azért szeretjük, mert olyan emberek életébe engednek bepillantást, akik egyrészről olyanok, mint mi, szeretik élettársukat, játszanak gyerekeikkel, miközben „munkájuk” során kivetkőznek személyiségükből. A magyar sorozatban a rosszak egyértelműen rosszak az ártatlanok pedig ártatlanok, mintha nem lenne köztes út. De ez a megoldás, ha kicsit olcsó is, elősegíti az azonosulást a szereplőkkel.

Ironikusan a sorozat erőssége mégis az összetettebb karakterekben rejlik. Balsai Móni meggyőzően játssza a családját féltő Nórát, aki fokozatosan egyre mélyebbre merül az alvilágban. Csak Molnár Levente karaktere vetekedhet vele, aki játékával minden rész fénypontja. Néha úgy tűnik, a gyáva kokainfüggő Steve története érdekesebb, mint a főszál, mivel neki nemcsak a drogmaffiával kell megküzdenie, hanem belső démonaival is. Kétes cselekedetei ellenére végig szánalomra méltó és szimpatikus marad. De nem lehet szó nélkül elmenni Szabó Győző verőlegénye mellett sem, aki a sorozat humorforrása és bár keveset van a képernyőn, ha éppen mégis, garantáltan valami érdekes fog történni. A kis Bence színészválasztásával viszont egyértelműen melléfogtak. A gyenge alakításért nem is feltétlen a színész felelős, hanem a forgatókönyv, mivel a karaktert 8 éves forma fiúra írták, így a gyerekes mondatok méltán hangzanak idegenül egy tinédzser szájából.

Az Alvilág bűnügyi sorozathoz képest lassú tempójú és sokat foglalkozik a szereplők lelkivilágával. Az első négy részben alig van akció, a központba a gyászolókat helyezik és azt, hogy milyen hatással van a családra az apa halála, ki hogyan próbálja feldolgozni a traumát. Az érzelemdús színészi játékot viszont sokszor aláássa a túlságosan erős zenei aláfestés és a felesleges lassítások. Ráadásul a sorozat tele van apró technikai hibákkal, amik felett egy ideig képes átsiklani a néző, de azok elkerülhetetlenül irritálóvá válnak. Néhány jeleneten látszik, hogy nem volt idő vagy pénz újravenni, találkozhatunk kontinuitáshibákkal, de a legnagyobb gond a párbeszédek felsnittelése. Sokszor mondatonként vágnak, ami azt eredményezi, hogy a felvétel egy Micheal Bay akciófilm benyomását kelti, miközben csak két ember beszélget a kávéházban, így a másodpercnél is rövidebb snittek áradata felesleges és szembántó.

Az Alvilág évadzáró epizódja április 9-én került adásba és bár a sorozat nem mentes a hibáktól, mégis kiemelkedik a hazai kínálatból. Ha lesz következő évad, reméljük, hogy tanulnak az előző gyengeségeiből és az alapanyagtól sem félnek majd eltérni.

Mészáros Gergő írása

Kiemelt kép: Jelenet az Alvilág című sorozatból (fotó: RTL Magyarország)