„- Kábeltévé van?
– Nincs.
– A pornóadót lehet fogni?
– Nem.
– Vízágy van?
– Az sincs.
– Hát akkor mijük van?
– Négy fal, padló, plafon.”
Robert Rodriguez és Quentin Tarantino ultraerőszakos vámpírkomédiája 25 éves lett. Az Alkonyattól pirkadatig kapcsán fel se fogjuk először, mennyire fontos filmről is beszélhetünk. Nem pusztán abból kiindulva, hogy két közvetlen folytatást és egy kétévados sorozatot is kiszült magából ez az egy kis mozi, hanem hogy mennyire profi és irigylésre méltó műfaji keveréket tisztelhetünk benne. Egyik pillanatban még egy road movie-ba oltott akció-krimit látunk, majd rögtön az az utániban – közel észrevehetetlen átmenettel – egy igazi, vérgőzös horror-komédiába csöppenünk. És ennek mi borzasztóan örülünk!
Az Alkonyattól pirkadatig Robert Kurtzman (egy igencsak tehetséges smink- és maszkművész) ötlete nyomán, Tarantino forgatókönyvéből és Rodriguez rendezésében készült 1996-ban. (Utóbbi duó egyébként még kétszer összeállt az évek során; a Sin City: A bűn városa és a Grindhouse-filmek forgatásakor.) A történet a Gecko-tesókkal indít, akiket az Oscar-díjas George Clooney és maga Tarantino játszik, és épp egy félresikerült rablás után vagyunk. Azt tervezik, hogy a rendőrök elől meglépnek Mexikóba, és hogy sikerrel is járjanak, a Fuller-család (élükön Harvey Keitellel és a fiatal Juliette Lewisszal) három tagját túszként magukhoz veszik. Ám egyikük sem gondolta volna, hogy nem mások, mint a vámpírok fognak keresztbe tenni nekik.
Salma Hayek – Alkonyattól pirkadatig (Fotó: IMDb)
Tarantino pallérozott írói profizmusa és Rodriguez határokat átlépő rendezői stílusa egy igazán furcsa, de annak egyedisége miatt megkapó elegyet hozott össze. A film híres kocsmai helyszíne szolgál alapul a műfaji váltásnak, és mindezt a vadító Salma Hayek éri el leginkább, akinek falatnyi bikinijét látva minden férfi hálát ad a teremtőjének, hogy férfi lehet. Hayek hosszúra vágott és veszettül erotikus tánca a nyitánya egyben a film horrorszegmensének, ami ki is tart a zárásig. Ekkor vált műfajt, ami egy erőszakos és véres jelenetbe torkollik, amely közben először nem is realizáljuk a szemünk előtt futó képsorokat. Mindemellett nem lehet elmenni szó nélkül a mozi fergeteges látványa, maszkmunkái, Clooney kirívó színészi játéka és persze az unásig idézhető szövegei, beszólásai mellett sem. Az Alkonyattól pirkadatig egy mai napig kitűnő szórakozás – már ha bírja a gyomrunk a vérgőzös erőszakot és az obszcén poénokat. Ha nem, akkor más jelzőt érdemes használni a „kitűnő” helyett, de a szórakozás akkor is garantált.
„- Üdvözöllek a rabszolgaságban!
– Kösz, de nem. Már voltam házas…”
Kiemelt kép: Quentin Tarantino, Salma Hayek, George Clooney – Alkonyattól pirkadatig (Fotó: Syfy Wire)