Kevin Costner 1990-ben teljesen egészében letarolta a filmes szakmát és úgy en bloc a fél világot a neo-western remekművével, a Farkasokkal táncolóval. Ez alatt a 30 év alatt számtalanszor került vissza a mozikba, kapott ilyen-olyan extra kiadásokat DVD-n és Blu-rayen egyaránt és természetesen azóta is rendszeresen játsszák a tévében. Az évforduló gyanánt kicsit a mélyére lestünk, miért is lett ez a film akkora húzónév a szakmában, és miért hat annyira lélekemelően mind a mai napig a nézőjére.

Igencsak érdekes a Farkasokkal táncoló (angolul Dances with Wolves) forgatókönyvének megszületése, hiszen a film alapjául szolgáló regény szerzője, Michael Blake írta filmre is a saját történetét. Ez meg is látszik a mozi hosszában, hiszen már a sima, vágott verzió is három óra egy perc lett. A főszereplő, John Dunbar életútját és hihetetlen kalandjait tapasztalhatjuk meg, ahogy fiatal hadnagyként egy isten háta mögötti, hosszan a prérire kinyúló állomáshelyre vezénylik. A szomszédjában lakó indiánok pedig először megvetéssel tekintenek a férfira, de ahogy lenni szokott a hasonszőrű filmek esetében, lassacskán megkedvelik – sőt egy indián lány, Álló Ököl még szemet is vet rá.

A Farkasokkal táncoló elsöprő sikerét talán az a tény támasztja alá leginkább, hogy a ’90-es évekre elfogytak a westernfilmek. Hébe-hóba azért még lehetett találni, de a hollywoodi meggondolatlan agyongyártás miatt szépen lassan kivérzett ez a műfaj. Costner pedig gondolt egy merészet, és egy kvázi eposzba csomagolva definiálta újra a westernt – ennek pedig szerencsére meg is lett az eredménye. A 22 milliós büdzséből készült film világszerte 424 milliót hozott vissza a konyhára, ami már 30 éve is fergeteges eredménynek számított. És ha hozzávesszük azt is, hogy három Golden Globe-bal és nem kevesebb, mint hét Oscarral jutalmazták (ehhez azért illik megjegyezni, hogy a legjobb film díja magasan a Nagymenőket illette volna, de mindegy…), már mindenki látta az egyenesen utat a kultikus státusz felé.

A Farkasokkal táncoló egy olyan lélekemelő és szívet melengető kaland-western, amit bizonyos időközönként ténylegesen jólesik elővenni. Újra átélni, újra elmerülni ebben a kissé idealizált világban és kiszakadni a valóból. Regényformában egyébként magyarul is olvasható a történet folytatása Szent út címmel.

Kiemelt kép: Kevin Costner – Farkasokkal táncoló (Fotó: Empire)