Tarr Bélát a The Guardian brit országos napilap egyenesen a 13. legjobb filmrendezőnek választotta egy 2003-as felmérés során (ezzel olyan nemes és magas körökben elismert alkotókat utasítva maga mögé, mint Robert Altman, Steven Spielberg vagy éppen maga Quentin Tarantino). Mindezt persze nem véletlenül: Tarr Béla mindent megtestesített, amiért a slow-cinemát és a művészfilmeket szeretni lehet. A minap töltötte be 65. életévét, és ennek kapcsán időztünk el egy kicsit élete és filmtörténeti karrierje mellett is.
A Pécsett született (később Kossuth-díjjal is jutalmazott) Tarr Béla eredetileg dokumentumfilmezéssel kezdte pályafutását. A Balázs Béla Stúdió tagjai fel is figyeltek rá, így pénzzel és lehetőséggel támogatva ő készíthette el első nagy dokumentum-játékfilmjét, a Családi tűzfészket. Ennek sikere kapcsán került be 1977-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahonnan kikerülve tovább folytatta a dokumentarista stílus képviselését. Életében és karrierjében a következő mérföldkő 1987-ben következett be, amikor is nem pusztán találkozott és egy életre barátságot kötött Krasznahorkai Lászlóval, de közösen el is készítették a Kárhozat című filmet – utóbbi novellája alapján. Innentől kezdve nem volt megállás: Tarr csak Krasznahorkai írásaiból forgatott filmeket, mint például a Szürkületet, a Sátántangót, a Werckmeister harmóniákat, vagy utolsó két filmjét, A londoni embert és A torinói lovat is. Órákig lehetne magyarázni, mekkora hatással voltak a hazai és a nemzetközi mozira is Tarr Béla alkotásai. Egyáltalán nem könnyű ezeket a filmeket nézni (se befogadni), de módfelett meghatározóak, az egészen biztos. Isten éltesse Tarr Bélát 65. születésnapja alkalmából, jó egészséget kívánunk neki!
Kiemelt kép: Tarr Béla (Fotó: 24.hu)