„A halálhoz fűződő viszonyom változatlan: erősen ellenzem.” – Woody Allen 85. születésnapja alkalmából igencsak erős volt a kísértés, hogy ne az ő frappáns (és valljuk be, módfelett őszinte) idézeteiből, aranyköpéseiből álljon a teljes cikk. Bárki, aki a filmezésre adja a fejét, szembe fog kerülni a brooklyni rendező zsenijével, hiszen már a 1980-as évek elejére kvázi megkerülhetetlen lett a szakmában. Születésnapja alkalmából végigzongoráztunk életének és karrierjének főbb szakaszain, de ha egy hétig írnánk cikkeket róla, akkor sem érnénk teljes egészében a végére.
Allen Stewart Konigsberg, későbbi művésznevén Woody Allen egy majdnem hogy napról-napra élő családba született bele, és ha teljesen őszinték szeretnénk lenni (ahogy azt a most októberben megjelent önéletrajzi kötetében – Apropó nélkül – is olvasható), nem állt előtte egy túlzottan fényes jövő. Rossz tanuló volt, lusta, magának való, kissé antiszociális (vagy ahogy ő mondja, „csak nem szociális”), és ezek kitükröződtek a jegyein is. Ám miután többek unszolására beküldte, majd meg is jelent az első vicce egy magazinban, kvázi beindult a karrierje.
Kezdetben humorista volt, és habár csak ritka esetben volt telt ház az előadásain, annyira azért híres lett, hogy több és másfajta munkát is adjanak neki. Így került például tévécsatornákhoz, különböző műsorokhoz, ahol szellemíróként szolgáltatta a poénjait olyan showman figuráknak, akiknek nem voltak poénjai. Innen pedig egy lépés volt már csak a színházak és a filmek világa – igaz, utóbbiban azért mélyebben otthagyta a lábnyomát. 1965-ben jelent meg az első filmje, a Mi újság, cicamica?, amiben Peter O’Toole és Peter Sellers tűnt fel színészként és forgatókönyvíróként, de Woody tanácsára ezt inkább elfelejteni kéne, mintsem emlékezni rá…
Diane Keaton, Woody Allen – Annie Hall (Fotó: IMDb)
’69-ben volt aztán a nagy áttörés a Fogd a pénzt és fuss mozival, ezt pedig sorra olyanok követették, mint a Banánköztársaság, a Játszd újra, Sam!, az Amit tudni akarsz a szexről…, A hétalvó, a Szerelem és halál vagy éppenséggel az Annie Hall. Már ha itt abbahagyta volna ezt a szakmát, akkor is aranyba öntenék a nevét, de még csak 1977-ben járunk. A Manhattan, a Csillagporos emlékek, a Zelig, a Hannah és nővérei, a Bűnök és vétkek, a Match Point, a Vicky Cristine Barcelona, az Éjfélkor Párizsban, a Blue Jasmine vagy éppen a Café Society filmekről még nem is esett szó. Ezek mellett pedig számtalan könyvet, bohózatot, színházi drámát és komédiát, sőt egy tévésorozatot is írt már, és nem úgy néz ki, mint aki a jövő héten abbahagyná ezt az egészet. Nyilvánvalóan évről-évre újra felmerül a neve valamilyen korábbi nőügyi botránya miatt (amiknek legnagyobb része nem igaz, csak rágalmazások voltak), de ahogy ezek, úgy más sem tudja bemocskolni műveit és azoknak mai napig valós relevanciáját. Isten éltesse Woody Allent 85. születésnapja alkalmából! Reméljük, még mindig vigyáz a tojásokra… hiszen azok a kiscsibék… hát… kellenek…
Kiemelt kép: Woody Allen (Fotó: Linkiesta)