1931-re már négy éves évfordulóját ünnepelte a hangosfilm, aminek csaknem mindenki hatalmas jövőt jósolt. Ezzel szemben a némafilmek jócskán kezdtek visszaszorulni, már kevésbé érdekelte a moziba járókat ennek a műfajnak a művészi kifejezésmódja. Mégis volt egy emberke, aki filmjeinél egyszerre volt a rendező, az író, a vezető producer, a főszereplő, sőt sokszor a zenei munkálatokból is kivette a részét – vagyis Charlie Chaplin. A polihisztor nevettető látta a filmes technika fejlődését, és aggódott is további karrierje miatt. Mégis a Nagyvárosi fényeket klasszikus némafilmként álmodta meg, és saját magának mondott volna ellent, ha nem így forgatja le. Mi, nézők pedig 90 évvel később is úgy örülünk ennek, mint kisgyerek karácsonykor.
A Nagyvárosi fényekben (eredeti angol címén City Lights) Chaplin újfent a megszokott csavargó figuráját vette elő, ám ahogy a többi filmjénél, úgy itt is a központi szerep nem őt illette meg. Virginia Cherrill bújt a szimplán csak vak virágárus lánynak nevezett figura bőrébe, aki egy olyan gyönyörű és szentimentalitásba burkolózó alakítást nyújtott, hogy mindmáig gombóc nő a néző torkában a jeleneteit látva. A történet egyáltalán nincs túlbonyolítva: Chaplin csavargója összetalálkozik ezzel a lánnyal, aki vaksága miatt annyira szegény, hogy már az albérletet sem tudja fizetni. A férfi elhatározza, hogy mindenáron segít rajta – különféle az alkatához és stílusához nem illő munkálat vállal, valamint busás összeget kap egy részeg, kapitalista milliomostól.
Virginia Cherrill, Charlie Chaplin – Nagyvárosi fények (Fotó: 1001 Film)
Chaplin profizmusa és az a fajta utánozhatatlan, szívszorító bája, ami körüllengi a filmjeit jelen esetben is fellelhetőek, és ezek tették csak igazán naggyá a Nagyvárosi fényeket. Ugyan ennél a projektjénél egy fokkal nagyobb rizikót vállalt az öt évvel későbbi Modern idők (Modern Times) mozija kapcsán – hiszen az is klasszikusnak nevezhető némafilm lett –, mégis kitörölhetetlen pont lett ez is az életművében. És az a fajta közel taníthatatlan bravúr, hogy kereken 90 évvel a megjelenés után is ugyanolyan gyönyörű és szórakoztató a Nagyvárosi fények, még inkább alátámasztja Chaplin halhatatlanságát.
Kiemelt kép: Charlie Chaplin, Harry Myers – Nagyvárosi fények (Fotó: 1001 Film)