Év elején számoltunk be róla, hogy a Nemzeti Filmintézet támogatásával, sok száz millió forintból készül dokumentumfilm a többszörös díjnyertes úszónőnkről, Hosszú Katinkáról. A forgatókönyvet Köbli Norbert (A berni követ, Örök tél, Félvilág) jegyzi, a rendezői feladatokat pedig Pálinkás Norbert (Tabukról tabuk nélkül) látta el. A forgatás a koronavírus-járvány alatt is folytatódott szigorú egészségügyi óvintézkedésekkel, majd szeptemberben megérkezett a legelső előzetes is. 

A dokumentumfilm Katinka életrajza mellett a tokiói olimpiára való felkészülését is bemutatja, ennek érdekében a stáb folyamatosan nyomon kísérte és rögzítette az úszófenomén életét. Hosszú idő után Katinka és csapata, az Iron Team végre úja versenyez a Duna Arénában zajló ISL bajnokságon, az úszónő pedig több hétre “buborékba” költözött, ahol a családjától és barátaitól elválasztva, a biztonsági intézkedéseket betartva, izoláltan edz és versenyez. Ez a helyzet pedig rendkívüli erőfeszítéseket kíván, testileg és lelkileg egyaránt, ahogyan az kiderül Hosszú Katinka nyilatkozatából is:

„Röviddel az intenzív edzések elkezdése után, életemben először pánikrohamot kaptam. Erős szorítást éreztem a mellkasomban, alig kaptam levegőt, ki kellett szállnom a medencéből, elég ijesztő volt. Az utóbbi hónapokban rengeteget vívódtam – nekem nem tett jót a leállás. Nem véletlenül nem tartottam eddig soha szünetet, sejtettem, hogy nagyon nehéz abból visszajönni. Megviselt ez a kényszerű pihenő, főleg lelkileg. Próbáltam a jó oldalát nézni, pihenni, kikapcsolódni, nyaralni, de közben folyamatos lelkifurdalással küzdöttem. Ha néha elmentünk szórakozni, éjféltájt rendszeresen kiborultam, sírtam, azt éreztem, hogy nekem nem ez a dolgom, edzenem kéne, az én helyem a medencében van. Másnap hajnalban rohantam az uszodába, de pár hossz után már nem is tudtam, hogy miért úszom, lehetetlen konkrét cél nélkül kihozni magadból a maximumot.

Az elmúlt hat hónapban kizökkentem a rutinomból, minden felborult az életemben és most rájöttem, hogy nekem a civil élet egy összevisszaság, egy káosz, ami nekem most még nem megy. Megdöbbentett a felismerés, hogy milyen iszonyú nehéz civilként élni. Úgy érzem, hogy nem becsültem eléggé a régi steril életemet, sőt sokszor súlyos tehernek éreztem, hogy ki kell zárnom a külvilágot és csak magamra kell koncentrálnom. Most azzal szembesülök, hogy ez valójában mennyire szuper, ezt a tanítást halljuk mindenhonnan: élj a jelenben, figyelj magadra, ne lógj folyton a neten, a közösségi médián, szakadj le a telefonodról. Most jöttem rá, hogy én milyen kivételes helyzetben vagyok, maga a mentális luxus, ahogy évtizedek óta élek. Nagyszerű érzés, hogy én önmagamnak diktálok, az étkezésemre, a légzésemre, a testemre, a technikámra koncentrálok. A vízben nekem letisztul az élet. Sok és nehéz a napi feladatom, de minden erőmet összeszedve teljesítem őket, és utána nem nyomasztom magam. Minden tőlem telhetőt megteszek és este elégedetten fekszem le.”

A tervek szerint a Katinka című dokumentumfilm a tokiói olimpia után, 2021 karácsonya körül kerül a hazai mozikba.

Kiemelt kép: Hosszú Katinka (Fotó: Mike Lewis/ISL)