Ha egy magyar film a Taxisofőr, a Nagymenők, Az ír vagy éppen a Casino rendezőjét, vagyis magát Martin Scorsese-t dadogásra tudta késztetni elsősorban a filmnyelvi és műfajtechnikai hatásmechanizmusaival, akkor az a legtágabb értelemben vehető, hogy „elért valamit”. Jancsó Miklós 1966-ban bemutatott, máig halhatatlan klasszikusa, a Szegénylegények (angol és nemzetközi címén The Round-Up) üde színfoltja nem csupán a kereken 100 éve született rendezőnek, de a magyar filmtörténetnek is. Pontosan emiatt annyira üdítő és jóleső, hogy az alkotás digitálisan felújított, restaurált változata a fesztiválok mellett a mozikban is meg fog jelenni – még ha egy kis időre, de akkor is.
A számtalan díjjal (többek között a Magyar Filmkritikusok és a FIPRESCI-díjjal) kitüntetett film most csütörtökön, vagyis szeptember 30-án kerül a hazai mozikba – egyszerre az új James Bond-filmmel, a Nincs idő meghalnival és Kis Hajni debütáló, egész estés alkotásával, a Külön falkával. A történet 1896-ban játszódik, azokban az időkben, amikor a kormány éppen elrendeli, hogy az összes betyárbandát számolják fel. Az Alföldön, egy nagy sáncba gyűjtik össze a különféle törvényen kívülieket, ahol a sokszor kíméletlen kínzó- és vallatóeszközökkel próbálják szóra bírni őket. A Szegénylegényekben olyan színészek brillíroznak (annak ellenére is, hogy többen fikarcnyi kis játékidőt kaptak), mint Latinovits Zoltán, Görbe János, Kozák András, Molnár Tibor vagy éppen Agárdy Gábor.
Kiemelt kép: Jelenet a Szegénylegények című filmből (Fotó: Pannonia Entertainment Ltd.)