“Van a karakterben egyfajta irónia, ami korábban rám is erősen jellemző volt” – interjú Makranczi Zalánnal

Több cikkben is beszámoltunk arról, hogy a Mintaapák folytatásában új színészek vesznek át néhány kulcsszerepet, a sármos ügyvéd karakterét például már Makranczi Zalán formálja meg az ősszel érkező epizódokban. Az egyik forgatási szünetben kérdeztük a színművészt az új feladatáról, és arról, hogy hogyan tudja majd mindezt összeegyeztetni a színházi elfoglaltságaival.

Hogy kerültél a produkcióba? Azt tudom, hogy volt casting.

Az elején egy picit félreértettem, hogy melyik szerepről van szó, de talán nem is volt ez teljesen kikristályosodva. Felhívtak a TV2-től, hogy van-e kedvem részt venni az egyik produkciójukban, vállalnám-e, de akkor még nem beszélhettek róla, hogy pontosan melyik sorozatról is van szó. Kérték, hogy készítsek egy videót, ami így azért nem volt egyszerű, de megcsináltam, és elküldtem. Aztán szépen lassan kiderült, hogy mi lesz ez, és hogy melyik karakterre hívnak engem. Az számomra is meglepő volt, hogy négy ember távozik egyszerre, de azt tudom, hogy ez a helyzet nem egy pillanat alatt alakult így, egy folyamat végeredménye volt.

Követted korábban a sorozatot?

Bevallom, hogy én nem nagyon nézek tévét, mert egyszerűen nincs időm rá, ha mégis van néhány percem, akkor azt a gyerekekkel töltöm. Arról nem is beszélve, hogy egy tizenkét órás forgatás után nem is nagyon van az embernek kedve bekapcsolni otthon a tévét, inkább beszélgetek a feleségemmel (Zalán felesége Szinetár Dóra – A szerk.). De ismertem a sorozatot, láttam a plakátjait és egy-egy részbe bele is néztem.

Szabi szerepét játszod a második évadban. Tetszett maga a karakter?

Kaptam egy irgalmatlan hosszú leírást arról, hogy nyolcvan részen keresztül mit csinált ez az ember. Hogy tetszett-e… erre nem tudok egyértelmű választ adni. Azt egyből láttam, hogy hol vannak a kapcsolódási pontok köztem és a szerep között. Van a karakterben egyfajta irónia, ami korábban rám is erősen jellemző volt, sőt… voltam olyan élethelyzetben, ahol nem állt távolt tőlem a cinizmus sem. Nőcsábász viszont sosem voltam, szóval ezzel a részével még nem tudom, hogy mit fogok kezdeni (nevet). Figyelj, végül is nem nekem kell nőcsábásznak lenni, hiszen meg van írva a jelenet, nekem csak el kell játszani. Az azért könnyebb (mosolyog)!

Könnyen ráállt az agyad Szabi karakterére?

Persze! A színész az valahogy úgy van összerakva, hogy bemegy este a színházba, és amilyen ruha ki van rakva, azt a szerepet játssza.

A sorozatbéli fiaddal megvolt egyből a kémia?

Igen, gyakorlatilag azonnal egymásra találtunk Ádámmal. Egy olyan próbán találkoztunk először, ahol összenézték a jelmezeinket, utána volt egy fotózás, illetve felvettük a főcímet is, tehát nem a szettben láttuk egymást először. De mondhatom, hogy első perctől kezdve nagyon komoly bizalom van közöttünk, Ádám folyamatosan rajtam lóg, a nyakamba mászik…

Elképesztően tehetséges fiú, teljesen profi. Közben pedig hagyják, hogy gyerek legyen. Amikor szünet van, akkor teljesen kiskamasz a maga nyolc éves módján, de amikor elhangzik az a mondat, hogy na, most akkor forgunk, akkor abban a pillanatban összeszedi magát, és fegyelmezett csinálja a feladatát.

Elfér emellett majd ebben az évben a színház? Milyen feladataid lesznek?

Egy dolgot látok biztosan. Tavasszal bepróbáltuk már a Budaörsi Latinovits Színházban a Figaro házasságát, amit Alföldi Róbert rendezett. Ebből már csak a főpróbahét van hátra, szeptember elején lesz a bemutatója. Az összes többi munkánál azt kértem mindenkitől, hogy amíg nem látom, hogy a Mintaapák hogyan variálja át a napi rutinomat, hogy milyen rendszer áll fel vele az életemben, addig legyen egy picit türelmes velem. Így decemberig valószínűleg nem nagyon lesz más.

Az az igazság, hogy ez sem egy valódi időszak, amit most élünk, hiszen nyár van, sokan még töltik a szabadságukat, illetve az első részeknél egy picit gyorsabb tempóban haladunk, mint ahogy majd a továbbiakban fogunk. Mondhatjuk, hogy ez az egész még mindig nem azt az arcát mutatja, ami lesz, szóval ki kell tapasztalnom először, és akkor ehhez képest fogom alakítani a többi munkámat.

Hét futó előadásod van, mindet megtartod?

Persze. Sokfélét játszom, de ettől függetlenül egy hónapban maximum tíz előadásom van. Mindenből egyeket játszom általában, a Macskafogó a kivétel ez alól, az mindig duplán megy.

Az mondjuk elég megterhelő lehet.

Melós igen, de nagyon szeretem játszani. Nagyon örültem a felkérésnek, amikor kaptam. Egyrészt mert Vajk pontosan tisztában van azzal, hogy ennek van egy erős rajongótábora, és azt bizony ki kell szolgálni, az nem működik, hogy megváltoztatunk mindent. Sőt… pont azt találta ki, hogy majdnem az összes szöveg elhangzik, ami a filmben is, az elejére meg a végére van még odabiggyesztve egy-egy szöveg vagy dal. Tehát ki kell szolgálni a nosztalgiafaktort, de közben viszont mutatni kell valami újat is. Ez Magyarországon egyébként egészen elképesztő, borzasztó nehéz úgy lavírozni, hogy betartsuk: „Minden maradjon úgy, ahogy van, de legyen jobb!”. Ennek azért nehéz megfelelni.

Az énekléssel megbarátkoztál?

Dehogy! Még mindig rettegek tőle (nevet)! Minden egyes alkalommal, amikor Macskafogót játszom, már reggeltől kezdve dúdolom a számokat. A feleségemmel rendszeresen beszélgetünk erről. Mindig kérdezem tőle, hogy mit csinálsz, hogy ha elfelejted a dalszöveget, és akkor rám néz és mondja, hogy „figyelj, annak a zenének előbb-utóbb, maximum 2 perc múlva vége van”, jó-jó, de hát én meghalok az alatt, erre teljesen természetesen rávágja mindig, hogy „hát igen”.

Várod már, hogy képernyőre kerüljön a Mintaapák folytatása? Vissza szoktad egyébként nézni magad?

Bevallom, hogy nem nagyon szoktam. Az első részbe biztosan bele fogok nézni, aztán valószínűleg a gyerekeknek lesz ez érdekes, hogy apa ott van a tévében (mosolyog).

Kiemelt kép: Makranczi Zalán (Fotó: TV2 Csoport)