A „normális” szót naponta használjuk, pedig meglepően nehéz pontosan meghatározni. Ami egy családban teljesen természetes, egy másikban furcsa lehet, ami pedig egy országban megszokott, néhány száz kilométerrel arrébb akár illetlenségnek számíthat.
A társadalmi normák ezért folyamatosan változnak.
A szabályok egy része nincs sehol leírva
Tudjuk, hogy sorban álláskor nem állunk be egyszerűen mindenki elé. Liftben általában nem kezdünk hangosan telefonálni, és egy formális eseményre másképp öltözünk, mint amikor leugrunk a boltba.
Ezek jelentős része nem törvény.
Egyszerűen megtanultuk, hogyan „szokás” viselkedni.
Ha valaki látványosan eltér ezektől a mintáktól, könnyen megkapja a deviáns jelzőt. A szó azonban önmagában elsősorban a megszokott normától való eltérésre utal, ezért érdemes óvatosan használni.
Ami ma furcsa, holnap hétköznapi lehet
Elég megnézni, mennyit változott a munka világa.
Néhány évtizeddel ezelőtt szokatlannak számított volna, ha valaki otthonról dolgozik egy külföldi cégnek, videón tart értekezletet, és éveken át egyszer sem találkozik személyesen a munkatársaival.
Ma ez sok szakmában teljesen megszokott.
Hasonló változások történnek az öltözködésben, a családi szerepekben, a kommunikációban és a technológia használatában is.
Nem minden eltérés káros
Ez fontos különbség.
Az, hogy valaki másként gondolkodik, öltözködik vagy szervezi az életét, önmagában nem jelenti azt, hogy viselkedése veszélyes vagy erkölcsileg rossz.
Sőt, számos társadalmi változás éppen azzal kezdődött, hogy valaki megkérdőjelezett egy korábban természetesnek tekintett szabályt.
Más a helyzet természetesen akkor, ha egy viselkedés más embereket veszélyeztet vagy jogaikat sérti.
A nyelvvel is címkézünk
Az ilyen kifejezések azért érdekesek, mert egyetlen szóval egész történetet tudunk rátenni valakire.
„Furcsa.”
„Normális.”
„Problémás.”
„Deviáns.”
Pedig néha jóval pontosabb lenne egyszerűen leírni, mit csinált az illető, és azt értékelni.
A társadalmi normák szükségesek ahhoz, hogy együtt tudjunk élni. De ugyanilyen fontos időnként megvizsgálni azt is, honnan származnak, kit védenek, és valóban van-e még értelmük.
A „mindenki így csinálja” ugyanis magyarázatnak meglepően kevés.
